A lemez a The Enemy-vel indul, ami egész jó kis bevezető szám, pörgős és ötletes. Az I'm The One-nál már lehet sejteni, hogy bajok lesznek, hisz ez slágerszámnak íródott, és csak félig sikerült ezt elérni. De még ez sem rossz. A baj ezután következik, ami az, hogy a következő említésre méltó szám már a hetedik a sorban, nevezetesen a Just In Case. Ez viszont teljes mértékben hozza a Static-X színvonalat, az album legötletesebb és legjobb száma, zseniális. Az ezután helyet foglaló Set It Off is jó lett, dallamos rész után, zúzós refrénnel teljesedik ki. Még egy számot tudnék kiemelni, ami a Night Terrors. Jó ritmusú, kellemes, éneklős darab. De ezzel vége is a szépvilágnak. Eléggé kevésnek tűnik sajnos, de reális. Az album fő gyengesége, hogy alulteljesít. Ezzel azt akarom mondani, hogy talán egy kezdő bandától szép teljesítmény lenne, de mi ismerjük az eddigi Static-X-et és ahhoz képest ez nagyon kevés. Magyarországon is csak az erős középmezőnybe jutnának be ezzel az albummal, de ők világhíres banda, így többet várna az ember tőlük. Remélhetőleg a következő album kiküszöböli a csorbát és újból visszatérnek a régi kerékvágásba, mert ezen a lemezen nem sok maradandó van.